Van már fotód a Balatonban a tihanyi naplemente előtt?
Készítettél már fotókat gumimatracról ugrálás közben?
Mutattad már az ismerőseidnek a Balaton páratlan vízalatti csodáit?
Ezek a fotók mindig különlegesen hatnak a barátokra, mindig érzem ezt a „Nekem miért nincsenek ilyen fotóim” arcot
Évekkel ezelőtt jutott el hozzám egy Olympus TG4-es fényképező, ami már akkor lenyűgözött a sokoldalúságával. Ezután évről évre jöttek az újabb modellek, amik újra és újra bizonyítottak.
Az Olympus TG-6 a maga 12 MP-ével, a különleges funkcióival, úgymint a víz alatti -feletti szupermakró, a minőséget sugalló felépítésével, a víz alatti fotózás lehetőségével, az f2-es fényerejével, a meglepően jó akku kapacitásával igazi társ lehet minden szituációban. És ami a legfontosabb elfér a zsebemben, akkor is, ha fürdőnadrágban leszaladok a strandra úszni egyet.
Időm viszonylag nagy részét töltöm a Balatonon a családommal, ahol kifejezetten ajánlott egy vízálló fényképező, minek segítségével a különleges pillanatok is megmaradnak az utókornak. A Balatonban mindig adott a téma, a tó fantasztikus látképe, általában süt a nap, így a fényre sem panaszkodhatunk. A víz alatt ennek már csak töredéke mondható el, ugyanis az iszapos talaj miatt az apró szemcsék igen zavarossá teszik a vizet az év nagy részében. Ugyan a víz minősége tökéletes, minden évben az iható kategóriát súrolja, viszont a fotózáshoz ez nem elég. Azonban van pár nap, amikor a víz leülepszik és elénk tárul az, amire egész évben vártunk. Sok helyi embert kérdeztem, miért csak pár nap és hogy lehet ekkora a különbség, de igazán elfogadható választ még sosem kaptam. Mindenki csak találgat.
Ráadásul ez általában a nyár végén tapasztalható, így akkor még mind a levegő, mind a víz hőmérséklete alkalmas a fürdőzésre.
A tiszta víz vonza a SUPosokat, akik fentről csodálják a természet gyönyörűségét, és megjelennek a fotózni szerető nyaralók, akik próbálnak egy-egy pillanatot alulról megörökíteni.
Én is így tettem az elmúlt hetekben.
A tó sajátossága, hogy a parttól nem messze vannak a „hínáros” részek, amin egy átlagos strandolás alkalmával kicsit viszolyogva lépked át az ember, a gyerekek egyenesen hisztériában csapnak ki. „Apa! Menjünk innen, ez undorító!” Pont ezek azok a részek, amiket én szeretek.
A víz tükörtiszta, a víz mélység 30-80 cmig ezért aztán nincs szükség búvárkodásra, egyszerűen csak a meghosszabbított szemünket (a TG6 lencséjét) bemerítjük a víz alá és máris kezdődhet a móka. A végeredményről egy laikus szemnek borzasztó nehéz kideríteni, hogy az 4-5 méter mélyen vagy éppen csak egy 20 cm-es vízben készültek.
Sekély vízben lehet a legszebb fotókat elkészíteni, mivel a beszűrődő napfény tökéletesen megvilágítja a növényzetet és a talajt. Hajoljunk le és nyújtsuk a gépet a víz alá, nagyjából sejtve a kompozíciót és készítsünk jó sok képet, ami között szinte biztosan lesz használható. Ilyenkor nagyon kell arra figyelni, hogy minden lépésnél felkavarodik a víz és elég lassan ülepedik le, ezért ha lépkedünk azt óvatosan tegyük és ne mozduljunk, hanem dőljünk előre amennyire tudunk és oda tegyük be a gépet, ahol még nincs felkavarodva a víz. Figyeljünk arra is, hogy a gép vízszintben legyen. Készíthetünk fekvő és álló képeket is, mind a kettőnek más-más a hangulata.
Gondolhatnánk, hogy a legegyszerűbb megoldás az lehet, ha a gépünket rögzítjük egy selfie bot végére és a telefonunkkal wifi kapcsolaton keresztül irányítjuk a gépet. Itt jön egy rossz hír, ugyanis a wifi hullámok nem jönnek ki a víz alól Tehát ezt a lehetőséget gyorsan felejtsük el. Marad a búvárszemüveg vagy a lehajolás.
Ha már sokadszorra készítünk így fotókat, akkor nagyjából sejteni fogjuk, hogy mi lesz a képen. Az LCD kontrasztja pedig elég jó, még napsütésben is nagyjából ellenőrizhetjük a kompozíciót, közelít-e ahhoz, ami a fejünkben előtte megjelent. Persze érdemes nagyobb kapacitású kártyával készülni, hogy a hely ne legyen akadály.
A gép raw (orf) formátumban is tud fényképezni, ami rengeteg lehetőséget ad az utómunkára. Vannak kifejezetten vízalatti fényképezési módok, amikor a fényképező segíti mind a fehéregyensúly, mind más beállításokat, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Érdemes használni őket, mert valóban javít az eredményen.
Víz alatti módban is elérhető a 4K videó felbontás, így ha inkább videóznánk, mert körülöttünk úszkál egy 4 kg-os busa, akkor ennek sincs akadálya.
Ha elég óvatosak vagyunk, akkor a nádasba találkozhatunk ragadozó halakkal is, akik éppen a prédájukat várják, a hínárosban pedig harcsákka, akik ott bújva várják áldozatukat. Nekem mind a kettőhöz volt szerencsém. Sajnos azért a balatoni halacskák, nem olyanok, mint a tengerben élő társaik, ahol ha beúszunk pár méterre a parttól, máris jönnek a kíváncsi állatkák és szinte kérik, hogy gyere és fotózz le, hozzánk dörgölőzve. Ezek az édesvízi pajtásaik igen ijedősek, szerencse és türelem kell, ha fotót szeretnénk róluk készíteni. Nekem az elmúlt hetekben egy kb 40 cm-es harcsa még azt is engedte, hogy megsimogassam a hátát. Ilyen is van.
Na ezek azok a pillanatok, amik nem ismétlődnek meg és ilyenkor igazán boldog az ember, ha éppen van nála egy olyan eszköz, amivel azokat megörökíti.
Mindent összevetve a TG6 a jelenleg kapható egyik legsokoldalúbb fényképező, aminek az ára is baráti. Emellett rengeteg kiegészítő kapható hozzá, amivel tovább tuningolhatjuk a képességeit.
És a legfontosabbról még nem is szóltam. „Apa! elvihetem a strandra a fényképeződ?” Bátran mondjunk igent, ugyanis az ütésálló kivitel megvédi a gépet az esetleges sérülésektől.
Ami viszont borítékolható, hogy kb. 2-3 órára elszakadva a külvilágtól éled át a balatoni vízi fotózás élményét. Legyen a tied az élmény és szerezz be gyorsan egy TG6-ot. Megéri.
Neked is van egy jó Mikro Négyharmados rendszerrel készült fotód? Van hozzá egy izgalmas történeted? Mi szívesen megosztjuk! Küldd el nekünk a technikai paraméterek megjelölésével a milcclub@olympusmintabolt.hu email címre.
Varga Barnabás
Comments