// Olympus X Budapesti Fotósviadal //
– Mi ez? – Nem tudom, de menjünk! – Hm! Ez tényleg jónak tűnik, menjünk!
Valami ilyesmi párbeszéd zajlott le önmagammal a IV. Budapesti Fotósviadal kapcsán, amikor eleinte még irigykedve hallgattam Szabó-Gamos Attilát, a Gamos Videography mozgóképalkotóját, pedig akkor még valójában fogalmam sem volt, hogy mi is ez a rendezvény amire megy.
Abban azonban biztos voltam, hogy csakis valami nagyon jó dolog lehet, hiszen arra készült, hogy megörökítse kamerájával Bánhalmi Norbert profi fotós és egyben zsűritag részvételét a versenyen.
Márpedig a Tihanyi képkiállítás óta nem kérdés számomra, hogy amiben ez a két pasi részt vesz, azt garantáltan nem érdemes kihagyni.
Ezúttal sem kényszerültem ilyesmire, hiszen a fiúk meghívtak magukkal. Szerencsére nem azért, hogy tartsam a mikrofont.
Ahogy közeledett a dátum, úgy kezdtem egyre jobban belemélyedni, hogy mi is ez valójában.
Felhívtam Ruppert Tamás főszervezőt, kutatni kezdtem a fotósmaratonok múltjában, és meg is született az első cikk.
Mire eljött a nagy nap, már komoly kis stábbá alakultunk az Olympus Mintabolt jóvoltából.
Jövőre veletek ugyanitt
Elsőként érkeztem a csapatból a Szimpla Kertbe, ahol Tamásék már lázasan készülődtek a vállalkozó kedvű fotósok fogadására. Láthatóan mindenre gondoltak, és alaposan felkészültek a vírus elleni védekezésre is.
Jól felismerhető sárga póló, nyakpánt, STAFF tábla és Fotósviadalos arcmaszk is segítette a lelkes kis csapat tagjainak felismerhetőségét, akik azonnal a segítségére ugrottak minden érkezőnek az első perctől a napzáró momentumokig.
Nagyon átgondolt logisztikával, apró figyelmességekkel, végtelen udvariassággal és segítőkészséggel színesítették és tették gördülékennyé az egész napot.
Ezúttal is gratulálunk, és hálás szívvel köszönjük a hozzáállásukat és a fáradozásaikat!
Igazán felejthetetlen napot varázsoltak nekünk!
Nagyon sok vendéglátóhely partnerségét sikerült megnyerniük, melyeknek tulajdonosai, munkatársai nemcsak kedvezményekkel, finom ételekkel és italokkal fogadták a Fotósviadal résztvevőit, de minden létező módon segítették is a csapatot.
Mondjuk a Szimpla engem már akkor megvett, amikor korai érkezésemkor még ugyan nem volt ott a pultoslány, mégsem hajtottak el, hanem egyszerűen lefőztek egy kiváló esperessót.
Hálám örökké kísér benneteket srácok!
Amikor pedig Ruppert Tamás, Bánhalmi Norbert és Horváth Dániel ez emelvényként funkcionáló függőlépcső fordulójában megkezdték nyitóbeszédeiket, akkor a Szimpla egyik munkatársa serpaként vezetett a magasba a legjobb útvonalon, hogy a vasszerkezetről készíthessek néhány sajtófotót.
Dani sem haragudott rám igazán, csak már kora reggeltől mókázott, hogy mindenki igazán jó hangulatban indulhasson a napnak.
Középen a főszervező Ruppert Tamás, balra Bánhalmi Norbert zsűritag és Olympus nagykövet, jobbra Horváth Dániel zsűritag és Olympus nagykövet
Out of the box
Az első feladatot szinte mindenki itt teljesítette, és ha Bánhalmi Norberten múlik, akkor mi talán el sem hagyjuk egész nap a helyszínt, hiszen Norbi azért is vállalta magára, hogy zsűritagként végigcsinálja a versenyzőkkel együtt az összes feladatot, hogy egy kicsit inspiráljon a gondolkodásmódunk megváltoztatására, a nézőpontunk kitágítására.
A Szimpla pedig elég gazdag – jó értelemben vett – káosz, így tényleg ki sem kell mozdulni onnan, hogy a mostaninál akár jóval több feladatot is eredményesen teljesíteni tudjunk.
Megtalálható itt a Trabanttól a guminőig, a bugyitól a koporsóig minden.
Norbert egy bárki számára könnyen kezelhető, Olympus E-M10 mark III típusú készüléket és hozzá egy M.Zuiko 14-42-es kitobjektívet választott a versenyhez.
Az időközben Tóth Amelitával, Speier Vikóval, Lénárt Emesével és Őrsi Zsanival teljessé vált társaságunk számára az egyik legemlékezetesebb helyszín egészen biztosan a MyChoccy The Chocolate Bar volt a Ráday utca 40-ben, amit csapatunk hölgy tagjai úgy laktak be, mint valami forgatási helyszínt, a csokizó tulajdonosa és munkatársai pedig úgy szolgálták őket, mintha legalábbis hollywoodi sztárokat fogadhattak volna.
Norbertnek pedig mindenre (IS) volt ideje. Elkészítette az aktuális versenyképeket, nemcsak feltöltötte a verseny hivatalos felületére, de folyamatosan kommunikált a közösségi média felületeken is, kisvideókat készített a nézők számára, segítette a csapattársakat ötleteivel, kamera beállításokkal, és szervezte a következő programokat telefonon.
Az ebédnél kiváló választásnak bizonyult számunkra a Manga Cowboy a Ráday utca 31-ben. Igaz, nagyjából a hasizomfájdalomig fajuló könnyesre röhögéssel kezdtük, amikor is igyekeztünk kitalálni, hogy mi is van az étlapon, de szerencsére a pincérsrácnak mind a türelme, mind pedig a humorérzéke a helyén volt, így végül nem maradtunk éhen.
Ezúton is fizetésemelést követelünk neki!
A lemerült telefonokat és kameraakkumulátorokat is mindenhol lehetőségünk nyílt tölteni, az évjáratomból fakadóan pedig a mosdóhasználati lehetőség sem volt egy utolsó szempont.
A fotóstársakkal mindenhol régi barátokként köszöntöttük egymást, és a nagy márkák képviselői is önzetlenül segítették a más márkák használóit a feladatok teljesítésében.
Mintha eddig elszeparált tagokból most valódi közösséggé alakultunk volna.
Pillanattá tenni az időt, időtlenné tenni a pillanatot
A Fotósviadal utolsó állomásán jóleső fáradtsággal bár, de kicsit végre leülhettünk. Tátott szájjal hallgattuk Norbertet, ahogy ötleteit ontja ránk önzetlenül.
Egyszer csak azon kaptam magam, hogy amatőr módon csak bámulok, de nincs a kezemben a kamera. Elővettem hát a jó öreg Olympust, és vastyúk is talál szeget alapon – legalábbis ahogy a L’art Pour L’art társulat mondja – kattintottam.
Megszerettem a képet, ezért is illesztettem ebbe a cikkbe, de arra a megtiszteltetésre nem számítottam, hogy a profi fotográfus méltónak tartja majd profilképeként.
Néha a szövegírásban is sikerül a fenti mondásnak megfelelni, így az már tényleg csak hab a tortán, hogy amikor a Gamos Videography megszerkesztette Norbert videónaplójának a vágott verzióját, akkor az általam szült gondolatok kerültek annak leírásba.
Nincs olyan, hogy idő, de van olyan, hogy pillanat
Az időt az ember találta ki magának. A természetben csak a jelen létezik. A Fotósviadalon azt próbáltam megmutatni, hogy hogyan léphetnek ki a versenyzők az idő szorításából azáltal, hogy belehelyezik magukat a pillanatba. Mert ha ez sikerül, akkor tudják ők is időtlenné tenni a pillanatot. És akkor akár néhány méteres környezetben is hirtelen témává válik minden. Nem kell kilométereket kutyagolni, miközben telik az idő. Meg kell tudni állni egy pillanatra…
Pillanattá tenni az időt, időtlenné tenni a pillanatot – Bánhalmi Norbert videónaplója a versenyről
Szerző: Papp Zoltán / 2020.09.20.
Comments