3 perc olvasás

Szabadság. Kaland. Alkotás.

Frissítve: jún. 12.

Szabadság, kaland, alkotás - talán ezek a szavak jutnak először eszembe, amikor elindulok egyedül valahova a hegyekbe sátrazni és természetet fotózni,

meséli Gedai Csaba fotográfus:

Sokáig túráztam a barátaimmal, családdal, ami mindig nagy élmény volt. Cipeltem a nehéz full frame DSLR felszerelést és igazából soha nem tudtam ténylegesen a természetre figyelni, ha meg mégis nekiálltam fotózni, akkor a velem lévők kaptak idegbajt, amíg egy óráig tököltem egy virággal. Aztán leszoktam a fényképezőgép cipeléséről. Gondoltam elég lesz egy kis kompakt Fuji. Majd el sírtam magam, amikor a kőszáli kecske kiállt tőlem 10m-re a szikla csúcsára, gyönyörű fényben én meg ott álltam a kompakt géppel a kezemben.

Sátrazás a Dovrefjellben (Norvégia)

Na ekkor határoztam el, hogy időnként lelépek egyedül és azt csinálom amit szeretek.

Csak hát még mindig ott volt a másik korlát. Isteni gép a Nikon D850 a Nikon 500/4-es telével, de ha sátrat és több napra való cuccot kell magammal vinnem, akkor kicsit kevésnek éreztem magam a

feladathoz.

Gyerekkoromban volt egy barátomnak egy kis Olympus gépe, talán OM 10-es. Mindig csodáltam azt a kis ékszert. Valahogy a márka azóta nem hagyott nyugodni. Kicsi, precíz gépek, remek optikákkal. Így amikor megláttam egy svájci kirakatban egy kis M5-ös gépet használtan, azonnal megvettem. Kinyílt egy másik világ. A fotózás öröme, cipekedés nélkül. Amikor nem kell otthon hagynom a nagy telét és átkozni magam, amikor a sziklán mellettem ugrálnak a zergék. Vagy hurcolnom magammal a nehéz felszerelést és kb délre már semmi kedvem fotózni, de igazából menni se nagyon.

Szóval ez az előzménye az én egyedül járom az Olympusszal a világot sztorimnak.

Mert az az élmény, amikor ülök a tengerparti szikla tetején, eszem a szendvicsem és egyszer csak szembe vitorlázik velem egy rétisas, felkapom az OM-1-et a 300-as telével és az élesség azonnal ott van a sas szemén, az valami leírhatatlan.

Nézzük ezek után mi van a hátizsákomban, amivel még egész nap a hegyekben se szakadok meg és fotózás terén gyakorlatilag nem kell kompromisszumot kötnöm:

Vázak, objektívek:

Olympus OM-1 + Olympus 300/4 Pro hogy ha hirtelen kell, akkor csak elő kelljen kapni.
Olympus M1 mark II
Olympus 60/2,8 macro
Lumix Leica 50-200/2,8-4,
Lumix Leica 8-18/2,8-4
Lumix Leica 12-60/2,8-4
Gitzo Adventury 30 hátizsák

Minden más:

Lenspen, memóriakártyák, powerbank (fontos hogy minden tölteni való cucchoz legyen megfelelő kábel), aksi az OM-1-hez, aksik az M1-hez, körtepumpa, Wandrd rendszerező (vízhatlan és felcsatolható a hátizsákra), step up gyűrűk a szűrőkhöz, polár szűrő, 500-as ND szűrő
Vízhatlan zsák, JBL hangfal (madárhangok lejátszásához. Rengeteg kis énekest sikerült becsalogatni vele. Nádirigót, ökörszemet, függőcinegét, guvatot…., papíralapú térkép és iránytű. Talán a fotócucc mellett a legfontosabb. Hülyeségnek tűnhet a GPS-ek és telefonra letölthető térképek világában, de amikor nincs térerő, lemerült a ketyere, összetört, beázott, leesett... és tök ismeretlen helyen ahol napokig mehet az ember rossz irányba, leszáll a köd, hogy 20m-re sem lehet látni, akkor nagyon nem mindegy, hogy jó irányba tájoljuk a térképet és jó irányba menjünk. Fejlámpa, tartalék aksival. Szerintem jobb, mint az elemes, mert powerbankról, vagy a kocsi szivargyújtójáról bármikor tölthető. Esőkabát, esőnadrág, álca a fejemre. (Vannak akik szerint jobb lenne, ha állandóan hordanám. :)
Jó öreg alu Gitzo állványom. Mindent kibír és nem egészen 2,5 Kg. Rövid karbon középoszlop, így elég lentre le lehet vele menni, de teljesen kiszerelhető a középoszlop és a fej közvetlenül felrakható az állványra. ME Photo karbon állvány. Mondjuk úgy hogy használható és fejjel együtt 1 Kg. Decathlonos álcaháló.
Minden fontos és védenivaló a Gitzo hátizsákban

Hátizsákom becsukva, fontosak a keresztpántok is.
Jack Wolfskin Gossamer sátor, Lafuma pehelyhálózsák (-3 fok komfort) Mountain Equipment felfújható derékalj. Nem a legkisebb, legkönnyebb, de vastag, kényelmes és nagyon jól hőszigetel. La Sportiva bakancsom. Jól tapad a talpa, nem ázik be és kényelmesebb, mint a magasabb szárú bakancsok.
Minden egyben, vár a vadon...!