Egy fotós kerekasztal beszélgetésből kiindulva, mert egyre nagyobb késztetést éreztem az emberábrázolásom csiszolására, egy kedves ismerősöm felajánlotta, hogy amíg a téli szabadságát tölti, kölcsönadja nekem az egyik stúdió vakuját, hogy gyakorolni tudjam a fények formálást egy profi eszközzel. Amikor elmentem hozzá a szettért, egy rövid kiképzésben is részesített és adott egy könyvet is, ami összefoglalja a főbb világítások alapjait. Már autózva hazafelé is ment az ötletelés a fiaimmal, hogy milyen témákat kellene megvalósítani az elkövetkező napokban, hetekben.
Hazaérve nekiláttunk, bár a felkészülést már korábban elkezdtem a teszteléshez, hogy hogyan lehetne majd a nappalinkból átmenetileg studió félét kialakítani portrék készítéséhez. Például a hátteret tekercses plakátpapír anyaggal oldottam meg, melyet a karnisra sikerült sokadik próbálkozásra megfelelően rögzíteni, hogy legyen valami homogén háttér a képekhez. Ezt követte a bútorok áthelyezése, mely kellő mozgásteret adhat a munkálatok elkezdéséhez. Ezek után kezdődött a dolgosabb része a történetnek...
Avatottabb vaku használóknak ezek szinte magától értetődőek lehetnek, bár a hozzám hasonló lelkes amatőröknek, ez egy teljesen ismeretlen terepe a fényképezésnek, annak ellenére, hogy néhányszor már volt lehetőségem stúdióban alkotni. Korábbi stúdió élmények esetében talán az okozott könyebbséget, hogy a fények, lámpák pozíciója előre be voltak nagyjából állítva és aktív segítséget is kaptam, ha valamit mozgatni vagy igazítani kellett. Átmeneti stúdiómban ezzel is teljesen magamra voltam utalva, így mielőtt megnyomtam volna a gombot, előtte gondosan elolvastam a kapott kézikönyvet, fókuszálva az egylámpás lehetőségekre.
Elsőre próbáltunk valami használható pozíciót találni a fényforrásnak a klasszikus megvilágításokhoz, különösebb koncepciók nélkül egy beauty dish és méhsejtrács kombinációval. Így az első napokban kiváló igazolványképeket sikerült alkotnom, bár mikor már kicsit belefáradtunk a lámpa ide-oda mozgatásába, elővettük a szett további darabjait is. Lecseréltük a méhsejtrácsot egy szövet diffúzorra, mejd kicseréltem a beauty disht-t egy terelő lapos reflektorra, kipróbáltuk a színes szűrőket is és végül egy snoot-ot is. A kisebb kitérőt követően rá kellett jöjjek, hogy kevés lesz a rendelkezésre álló idő és a modelljeim türelme, hogy minden eszközzel kellőképpen megismerkedjem, így a későbbiekben szinte csak a méhsejtes verzióra építettük a beállításokat. Mindenesetre nagy felismerés volt, hogy egy egy kiegészítő cseréje a lámpa mozgatása nélkül is mekkora különbséget eredményez a megvilágításban, illetve mennyire más vaku teljesítményt is igényelnek ezek használata.
Pár nap kihagyást követően, közben nagy erőkkel keresve inspirációs képeket, jött egy sakkos témaötlet. Fiam mostanában elég sok időt tölt sakkozással és gondoltuk megalkotjuk a Vezércsel című sorozat rengetegszer újraalkotott képének fiús verzióját. Szándékosan nem törekedtünk a pontos másolásra, inkább valami hangulatos egyedi megjelenés volt a cél. Így ismét átrámoltuk a nappalit, beállítotuk a táblát és elkezdtük keresni a megfelelő fényeket. Kattogtunk kb. 1 órát, készítettem vagy 100 képet, amiből végül 4 került kidolgozásra.
Ezután ismét következett pár nap téma nélküli kattintgatás, keresve a látványos fényeket. Volt bennem kudarc élmény is, bár sikerült rajta felülkerekedni. Időnként van, hogy elveszti az ember a lelkesedést, ám erőt kell venni és menni tovább a kitűzött célok felé… sok türelem kell ehhez is és sok kép, hogy lássuk a különbségeket, hangulatot… megtaláljuk a számunkra megfelelő fényeket, árnyakat, pózokat, mosolyokat vagy könnyeket…
Mindeközben megkeresett egy régi munkatársam, hogy nagyon tetszenek a képek amiket már megosztottam és szeretne Ő is pár hasonló hangulatú képet magáról. Kicsit félve, ám elfogadtam a felkérést, kapva az újabb gyakorlás lehetőségén is. Végül barátnőjével érkeztek az alkalmi stúdiómba és mondhatni vicces hangulatban vetettük magunkat az alkotásba, ám ez a sorozat is tartogatott újabb kihívásokat. Aki már próbálta tudja, hogy nem csak a megfelelő beállítások, hanem a modellek motiválása is legalább olyan fontos a megfelelő kép elkészítéséhez. Ehhez is rengeteg gyakorlás kell, bár a lányok nagyon segítőkészek voltak és szerintem sikerült velük is pár csodás képet elkövetni.
Majd a nagyobbik fiam állt elő egy arcfestéses témával és hamár úgy is szét van kapva a lakás, belevágtunk, miután a lányok elmentek. Nagyjából tudtuk, hogy hogyan legyen a világítás, az elmúlt hetek segítettek ebben, ő meg elkészítette a sminket magának. Ebben a témában a testrészek helyes kiemelésvel bajlódtunk, például a kulcscsont hangsúlyos megjelenéséhez megtalálni a megfelelő pózt. Talán ezt is sikerült megugranunk, újabb pár száz felvétel és összesen egy kidolgozott képpel zárva a gyakorlatot.
Közben egy másik kollégám is megkért, hogy lakásában készíthetnénk pár hangulatos portrét róla, illetve egy családi összejövetelen a barátaink is beadták a derekukat egy kis modellkedésre. Sőt a párommal, szintén inspirációs képek alapján, tettünk próbát textil nélküli pózok ábrázolására is… asszem ez viszont egy olyan fejezet lesz, amihez majd újra és újra neki kell ugrani a fények tudatosabb irányításának alkalmazásához. Egyébként számomra nehezebb volt így megtalálni azokat a pózokat és irányítani a modellt, hogy a fények és árnyékok hatásos formákat, vonalakot alkossanak.
Hamar eltelt ez a majdnem 3 hét, amíg nálam volt a felszerelés, közel 1000 expo, jó néhány szobarendezés, sok órányi retusálás és mérhetetlen tapasztalattal gazdagodva. Rengeteg 5let fogalmazódott meg közben bennem, bennünk. Számtalan dologgal kísérleteznék még… azt hiszem rendesen megfertőzött a dolog és szerintem lesz ennek még folytatása is. Túl ezen a gyakorlási lehetőségem, bárkinek csak ajánlani tudom, hogy ha teheti otthon vagy stúdióban kísérletezzen studióvakuval, mert nagyon más, mint egy rendszervakuval vagy a természetes fénnyel játszani.
A fényeket egy Godox MS300-as lámpa biztosította, a fényképeket Olympus OM-D E-M5 mark II-es vázzal, M.Zuiko Digital 45mm f/1.8 objektív segítségével rögzítettem, az utómunkát és a végleges látványt Adobe Lightroom Classic és Photoshop használatával alkottam meg. Modellek: Judit, Vali, Böbe, Adrienn, Kriszti, Laci, Ottó és David
Wilhelem László
Comentarios