AVAGY EGY JÓ FOTÓÉRT MINDENT MEGTESZ AZ EMBER...
Tudtad, hogy nem csak a Tiszán van "virágzás"...? Bizony, hazánkban a Dunán több szakaszon is élnek kérészek, amik ugyanolyan gyönyörű légi táncot járnak, mint tiszai testvéreik. A milliónyi kérész légi tánca, a tiszavirágzás hungarikum, a faj korábbi európai élőhelyeinek 98 százalékát elveszítve mára gyakorlatilag a Tiszára és mellékfolyóira szorult vissza. Ellentétben rokonával, a szerényebb megjelenésű dunavirággal, amely az utóbbi évtizedekben mondhatni feléledt, és nemcsak a hazai folyószakaszokon produkál látványos rajzást – újabban már Budapesten is –, hanem kontinens-szerte egyre több helyen jelenik meg.
Idén ezt a fantasztikus és egyedi látványt fotózta meg Angyal Péter, aki megosztja velünk gyönyörű képei kulisszatitkait és a fotózás közbeni hangulatot:
Az éjszakai fotózás nem áll távol az és OM System/Olympus gépektől, több funkció is utal rá, hogy bizony nem idegen terep ezen gépek számára. Említheném itt az OM-5 gépben is megtalálható B módot a módválasztó tárcsán, a Starry-Sky autofókuszt, vagy a Live Composit funkciót...
Igazából csupán érdekességként kezdtem foglalkozni ezzel a témával, miközben megismerkedtem a Varázslatos Magyarország CEWE különdíjas fotósával Baranyi Rékával! Aki akaratán kívül is, de belesodort ebbe a különleges éjszakai világba, hisz ő is valami újat és érdekeset szeretett volna kipróbálni. Így ketten kitaláltuk a sötétben röpködő élőlények megfotózásának hogyanját és mikéntjét.
Egy full frame versenytárssal együtt kellett megküzdenie a sötétséggel szemben a fényképezőnek, pontosabban egy Canon R6 volt a viszonyítási pont, ami Réka hű harcostársa, ugyanúgy, mint nekem a kis ezüst ékszerdoboz OM-5.
"Szegény ember vízzel főz és kézzel nőz!" Nem lehet mindent egyből a boltban megvásárolni. Megesik, hogy szükség van a gyors megoldásokra az adott témához formálva őket, különféle praktikákkal, megoldásokkal. Pl: A segédfényeimet a vakuhoz két postásgumi segítségével rögzítettem oda, hogy a megfelelő helyről a megfelelő szögben világítsák meg az sötétség mozgékony táncosait.
Sokan úgy tartják, az ISO nem a barátja a micro4/3-os rendszernek a Full Frame fotókhoz képest, de ez olyan, mint amikor " Az életed párja felbüffen az asztalnál...Kelemetlen, de attól, még ugyan úgy imádod..." Persze tudjuk, hogy ez nem igaz, valamint némi utómunkával persze meg lehet oldani a zajosságot - megfelelő határokon belül, lehet vele együtt élni.
Belevágva az alkotásba olyan világ tárul elénk, ami szüntelen elbűvöl és egyre jobban magával ragad! Egy pár próba után döbben rá az ember, hogy milyen jó formák, alakzatok tudnak kirajzolódni, a vadul cikázó kis lények által, ahogy megvilágítja őket a fény! Festői ecsetekké válnak a pixelek makulátlan vásznán!
És mint minden művésznek nekik is jár a pihenés: történeten a lámpám tökéletes sziesztázó alkalmatosságnak tűnt számukra.
Vagy épp az ujjaim próbálják meg lefoglalni, hogy, hagyjam már abba ezt a rohangálós villogásos hülyeséget, inkább pihenjünk egyet! Az mindenkinek jobb!
Meg, hát persze ők is kíváncsiak az elkészült fotókra, hogy mennyire erdményes az éjszaka, volt-e értelme ennek a sok hűhónak?
Az a lágyan libbenő fátyol az éjszakában aki kecsesen a mézes madzagot a fotós orra előtt húzza... Az objektív lencséjén azt hiszi, hogy ezt ez egészet nyomtalan, halk csöndben megússza! Ahogy a mondás is tartja, "Ezt lencsevégre kaptam" de szó szerint!
És van, hogy sikerül azt a pillanatot is elcsípni, amikor szélsebesen a lencse irányába tartó lepkék suhanását ragadja meg az a fél másodpercnyi expozíció:
És olykor egy-két hangyafarkas is meg tudja lepni az éjjeli vadászt, ami igazi gyönyör! Mert ezeket a tüneményeket nagy öröm megörökíteni, ahogy könnyed mozdulatokkal röppennek az objektív és a lámpák fényei előtt. Már villan is a vaku, és a sötétből a láthatatlan csoda, elénk is tárul!
Lássuk a hogyanját és mikéntjét a dolgoknak:
"Ezt a stílust, csak manuál módban lehet végezni!" - kezdve az objektívtől, a gép beállításain át az egyéb fényformáló kiegészítőkig bezárólag. Az objektívet csak manuál módban érdemes igazán jól használni, szépet alkotni vele ez esetben. Ugyanígy a rekeszgyűrűt beállítani a kívánt értékre: jó, ha minél szűkebb, így nagyobb lesz az élesség tartományunk - a berepülő élőlény biztosan az élességi síkba kerüljön. Manuálisan eltekerni továbbá a fókuszgyűrűt a kívánt élességi pontig, ami számomra a jól bevált 5cm az objektív nagyításához. És itt veszi igazán hasznát az élesség jelölő skála, (ami a normális objektíveken még fel van tüntetve!): hogy adott F értéknél hány cm-től hány cm-ig van biztos élességi tartományunk. Ehhez én egy TTartisan 7.5mm f2 Fisheye objektívet használtam, ami teljesen manuális és mindössze 12.5 cm a közelpontja.
19-re lapot húzott kis csapatunk hiszen egy ilyen jelenség, mint a rajzás kiszámíthatatlan, de mégsem hagyhattuk szó vagyis inkább lux/lumen/foton nélkül...! :) Nehezen indult a dolog, már ránk sötétedett és alig 1-2 kérész kószált csupán fényeink előtt, már szinte kezdtük Rékával elfogadni ezt a reménytelen helyzetet, amikor hirtelen pár perc leforgása alatt robbanásszerű áradat borított be minket! Ruhánkat, a felszerelést, előttünk a levegőt és a vizet egy hömpölygő fehér villódzó felhő lengte be.
"Bátrak és vakmerőek vagyunk!" Próbáljuk meg úgy megfotózni a kis röpködőket, hogy a háttérben látszanak a csillagok is! Ez egy igen komplikált feladat, hiszen nem elég a gyors reflex amivel a repülés bajnokait megpróbáljuk lekövetni, és a kellő időben megnyomni egy expógombot. Állványostól kell kioldani a gépet. Kellő időben exponálni, hosszú záridővel, ami 15-20 másodperc. A hosszú záridőt a korábban említett szűk rekesz indokolja a nagy élesség tartomány miatt, minimum fókusztávolságon. Amikor elkezdődött az expozíció, elvillant a vaku a fókuszgyűrűt a végtelenbe, a rekeszállító gyűrűt pedig a legtágabb állásba kell tekerni, így élesen kirajzolódnak a csillagok is és a háttérben lévő tereptárgyak.
Mindeközben olyan az egész érzés, mintha angyalok ezrei között lenne az ember, ahol nem számít az idő, a helyszín, a világ nyűgje, baja, csak az a csodálatos pillanat ölel magába! Amit ezek a kis szárnyas tündérek varázsolnak a fotós lelke köré.
"Egy jó fotóért mindent megtesz az ember!" A víz felszínén petét rakó sokaságot próbáltam elcsípni, miközben azért egy párszor megmerítettem a felszerelést, de aggodalomra semmi ok, az IP53- as szabvány...bírja az OM-5! Nagyon megnyugtató érzés, hogy a képek elkészítésére, az alkotásra tud az ember koncentrálni, nem pedig azon kell aggódni, hogy -
jajjj vizes lett a fényképező vagy az objektív... Bár "a pofont nem kérjük, azt kapjuk, de teszünk érte!" - vagyis benne volt a pakliban a tragédia lehetősége, viszont csak az nyer, aki elmegy a falig! A 12-45mm f4 Pro objektív időjárás állósága és a nagyon kicsi 12cm-es közelpontja által válik jó társsá az ilyen pillanatok megörökítésénél.
"Kecsesek mint egy balerina." -mondta Réka. Mint egy törékeny hölgy puha keze, kinek egy erős férfi szívben van nyugodt helye, a fénnyel festenek szépet a szembe, mintha egy nőnek édes mosolya jutna eszembe.
Az OM System OM-5 fényképező és a rajta lévő Olympus M.Zuiko Digital 12-45mm f4 PRO objektív a megszokott felhasználásnál egy merőben eltérő feladat elé került, amit szerintem kihúzott háttal és méltóságteljesen megugrott!
...
A cikk szerkesztése közben érkezett hozzánk a hír, miszerint Péter ezen "Virágok tánca" című sorozata az UNESCO Magyar nemzeti Bizottság és a Varázslatos Magyarország CEWE Vizes Élőhelyek fotópályázatán az elsők között végzett - ezúton is gratulálunk! Péter mindenkit vár szeretettel 2024. október 10. 18:00 órára a díjátadóval egybekötött kiállításmegnyitóra a Magyar Természettudományi Múzeumba:
FRISSÍTÉS!
Mostanra már biztos, Péter lenti fotója nyerte al az első helyet!
Még egyszer gratulálunk!!!
Comments