// Olympus X Rege Galéria Tihany X HPIX //
Keserédes világhangulatban indult a Most vagy Soha fotópályázat. Hullámzott bennünk a kétségbeesés és a lelkesedés, az aggódással teli reménykedés…
Volt, aki mindennapi életünk most meztelen utcáinak, kihalt tereinek eddig soha nem látott, nélkülünk kongó színpadát örökítette meg, s volt, akit fényképalbumai rejtett kincsei közé zárt a világ, s onnan küldte el eddig talán még számára is ismeretlen emlékeit.
Közel ezerháromszáz pályázat érkezett.
Nem a számok voltak a legfontosabbak ebben az időszakban, hanem hogy a közösséget meg tudjuk őrizni.
Berkesi Csaba – az Olympus magyarországi képviseletének kereskedelmi vezetője
Van egy márka, amely legalább annyira azonos a köré gyűlt sokasággal, mint a végtelenül szerethető termékeivel. Arca van. A végtelenül sok felhasználó arca ez. Ennek a közösségnek a lelkét szerette volna az Olympus a zavaros víz felett tartani ezzel a pályázattal.
És még azok is együtt tudtak sodródni a főszervező Bánhalmi Norbert és Nagy Vivien (a helyszínek rendezvényszervezője és háziasszonya) lendületével, akik különféle leterheltségeik miatt nem érezhették át mindennek a valódi lüktetését és energiáit.
De valami hozta őket magával, ami 2020. július 24-én végre testet ölthetett.
Kitűzték a tegnapot
Nem lehetett tudni, hogy mit hoz a holnap, de a díjátadónak is kellett egy pillanat, amikor szinte a falakra festhette az alkotásokat a tihanyi Apátsági Rege Cukrászdában, és megismételhetetlenné tehette a tegnapot az egybegyűltek számára.
Itt már mindenkinek megdobbant a szíve, nemcsak a méltán győztes Herman Dórinak, amikor átvehette a fődíjat, egy Olympus OM-D E-M10 mark III kamerát, egy M.Zuiko Digital 14-42IIR utazó objektívet, és egy M.Zuiko Digital ET-M4518 portré objektívet.
Nekem eddig a mobilom volt a kamerám
Herman Dóra
Egy szerzetestársam ablakából egyaránt látható a felkelő és a lemenő nap is.
Barkó Ágoston OSB – a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeum igazgatója
Az én szívem talán akkor vert a leghevesebben, amikor Ágoston atya a maga nyitott, életigenlő, őszinte átlényegülésével művészekként köszöntötte a résztvevőket, s megnevezte kedvenc képét, Berend Zsolt alkotását, mely egyben az én kiválasztottam is volt.
A “Tihany” szó jelentése: csendesség, békesség, nyugalom.
A természet is ilyen szép szelíden bontakozik ki a tél gúnyája alól, ahogy a karanténba zárt fotósvilág számára kitavaszodott az Olympus Most vagy Soha fotóspályázata során. És épp úgy koronázta meg mindezt a Tihanyi kiállításmegnyitó, mint a frissen aratott aranyló kalász a nyár derekán. Barkó Ágoston OSB – a Tihanyi Bencés Apátsági Múzeum igazgatója az esemény igaz lelki házigazdája mesélt nekünk az Apostoli Rege Cukrászda teraszán…
Mintha a Balaton is egyetlen napba sűrítette volna az elmúlt időszakot, ahogy a szürkés páraködbe burkolódzott reggelt délutánra a verőfényes türkizre váltotta fel. Csak a hófehér vitorlák. Csak azok voltak változatlanok.
A kiállítás megnyitóját követően talán ha egy csobbanásnyi idő maradhatott, mikor már érkezett is az újabb lelkes kiscsapat, hogy tesztelésre kiválasztott Olympus készülékeikkel végigtanulhassák a délutáni workshopokat.
Először Dékány Zsolt kalauzolt bennünket az Apátság égig érő, hűs falai közé az enteriőrfotózás rejtelmeibe. Bizton mondhatom, hogy nemcsak a hozzám hasonló amatőrök meríthettek világraszóló ötleteket, életre szóló tanácsokat, ezen a méltó helyszínen.
Zsolt a profizmus legjobb oldalát hozta. Nem a piedesztálról szónokolt, hanem szívvel és lelkesen osztotta meg tudását, a legjobb szándékkal és segítőkészséggel.
Ezt követően Horváth Dánieltől visszhangzott az ECHO étterem. Nem lennék meglepve, ha az épp ott fogyasztó vendégeket is Dani gasztrofotós munkái nyerték volna meg, hogy azt kapják majd, amit a képeken láttak. Hiszen Dani nagyon hiteles.
Egy gép, amelytől másként érzed magad
Bánhalmi Norbert – profi fotós, Olympus nagykövet
A harmadik workshop helyszínét könnyű lett volna megtalálni a házigazdák mindenre kiterjedő figyelme nélkül is, hiszen szerintem még az az olajzöld Dacia kombi is szándékosan nem indult onnan egy tapodtat sem, csak hogy végignézhesse Nagy Ivett rúdtánc pózait.
Ez az előadás ugyanis a modellfotózásról szólt. De nem a testről…
Arról a felelősségről, ami nélkül összetörhet a modell és akár a fotós lelke is. Mert ki tudja mi minden formálta önképünk belénkmaródott ráncait csak így lehet kisimítani.
Mélyek tudnak lenni a belülről fakadó sebek az arcunkon
Tudom. Hiszen párom sem látja önnön varázsát, s sajnos még az én szemeimnek sem hiszi. Ki gondolta volna, hogy mégis épp a kamera lehet az a tükör, mely bárkinek képes megmutatni?
Amikor Bánhalmi Norbi megkérdezte, hogy ki jár önmaga árnyékában, s váltig hiszi, hogy róla nem is készülhet jó kép, akkor tudtam, hogy eljött a MOST VAGY SOHA egy újabb pillanata, s felsegítettem páromat.
Talán ő is érezhetett valamit, mert kiállt a kamerák kereszttüzébe. Pár egyszerű gondolat…, mindössze három kattintás…, és megszületett!
Megszületett az a kép, mely nem lehet. Mely most már mégis van.
Köszönjük!
De beszéljenek most már a képek, hisz tudjuk, többet mondanak ezer szónál! Mi már tudjuk, kihagyhatatlan élmény a nyertes képek kiállítása az Apátsági Rege Cukrászdában. Szeptember 06-ig érdemes ellátogatni, és “élőben” is megtekinteni.
Szerző: Papp Zoltán / 2020.06.25.
Comments