Minden fotós azon dolgozik hogy valamilyen módon irányítsa és magával ragadja a nézőt. Ki a mélységélességgel, mások a színekkel, és vannak akik a vonalakkal, tónusokkal és kompozícióval játszanak. Hozzáteszem a jó kompozíció minden esetben elengedhetetlen. Van, hogy már a gép keresőjében is kikapcsolom a színeket, így azok sem zavarnak és rögtön a maga „színében“ látom a képet. Külön öröm, hogy ez ilyen egyszerűen megoldható a milc gépeknél. A képeim nagy részét PS-ban dolgozom ki de előfordul, hogy csak úgy a fényképezőből átmásolom kisebb módosítások után (kontraszt, expozíció stb.).
Szinte minden alkalommal született vagy születik egy-egy szürkeárnyalatos képem. Szeretek velük kísérletezni. Úgy vettem észre, még ha ezzel el is veszek valamit, teszek is hozzá. Kevesebb szín több történet.
Egy érdekes épület vagy ritkán látott nézőpontból fotózva. Például az a hallstatt-i(Ausztria) ház aminek a homlokzatára egy fa van felfuttatva, Badenből (Ausztria) az az épületsor amit egy bokor mögül fotóztam és a hotel ami szintén egy karakteres épület. Itt Sigma 16mm -es objektív volt az Olympuson.
Érdekesek számomra az utcán elhagyott, ott felejtett tárgyak. Az újság amit szél fújt a vasútállomás épületéhez. Ennek a fotónak még az az érdekessége, hogy 6 db képből van összerakva. Ez a módszer olyan mint ahogy egy panoráma kép készül, csak a lényeg más. A neve Brenizer Method vagyis a Bokehpanoráma. Na és az esernyő amit valaki a kerítésnek támasztott, mint ami jól végezte a dolgát. Épp egy esős napszak után kaptam lencsevégre.
A megismételhetetlen pillanatok, azok amikor alig pár másodperc áll rendelkezésre, hogy elcsípjem a bizonyos momentumot. A bácsi aki éppen egy didergő kiskutyához hajol le, hogy megsimogassa. Akkor volt a Sigma 56mm f1.4 első igazi „éles“ bevetésen.
A lány aki egy öreg Citroen-nek támaszkodik egy régebbi képem (Panasonic gx80), a 30mm es Sigmával készült és vágnom is kellett belőle a zavaró dolgok miatt. Egyébként nagyot dobott volna ha egy vintage objektívvel készült volna. Azt az egyedi képet amit azok tudnak egyik mai modern lencse sem tudja. Meg is értem, hogy sokan kedvelik, köztük én is.
A kis Rozsdafarkú madár a kerítésen, na itt még szerencsém is volt mert pont a kerítés oszlopára repült és nem is volt időm arra, hogy még egyszer lenyomjam az exponáló gombot.
A pucér kisgyerek a patakban akit az anyukája tart, szintén pillanatok műve. Elsétáltam mellettük, felkészültem, megfordultam céloztam( Sigma 56mm) és … tudom kegyetlen voltam. Viszont nagyon bántam volna ha akkor nem fotózom le. Nem mindennapi pillanat.
A bringás 2000m tengerszint feletti magasságban, ahogy tolja a biciklit az utolsó métereken a csúcsig. Már messzebbről láttam közeledni és tudtam, hogy ebből kép lesz. Méghozzá nem is olyan rossz kép. Talán 3 vagy 4 képet készíthettem de 1 volt amivel elégedett voltam.
És az a kislány akit a salzburg-i várban a lépcsőn fotóztam. Ennél a képnél sem volt túl sok időm, mert elég sok volt a turista, viszont a szerencse ismét mellém szegődött. Pár pillanattal később emberek áradata indult meg a lépcsőn lefelé és közben utánam is jöttek már a látogatók. Mindkettőt a Sigma 16ossal készítettem. Én nagyon ritka esetben és nagyon kis mértékben manipulálok. Szinte mondhatni csak apró hibákat tüntetek el. Szeretem a tiszta képeket, amiket nem kell még utólag vágni vagy halomra korrigálni meg javítani. Megmondom ehhez egy kicsit lusta vagyok. Inkább akkor figyelek oda amikor fotózok.
És végül de nem utolsó sorban a vintage objektívekkel készült képekről pár szó. A megfelelő adapterrel bármelyik üveg ráapplikálható a gépre. Tettem ezt úgy, hogy képes voltam többfélét is vásárolni, hogy a kiszemelt darabot a gépemen tudjam és fotózhassak vele. A legtöbb esetben lencsés adaptert használok, így nyerek egy kicsivel több látószöget. Mindig izgalmas egy újabb szerzeményt próbálgatni. Egyik kedvenc témám amit szinte mindig egy bizonyos évszakban fotózom, a levelek. A legszebbeket az őszi hónapokban találom, legyen akár elhullott, akár még élő. Mivel nincs autofókusz így főleg statikus témákhoz a legjobbak. Olykor még a lélegzetem is visszatartom fókuszálás közben. Sportot fotózni igazi kihívás lenne.
Az öreg Opel Rekordra akkor bukkantam amikor egy rövid erdei túrát követően a kocsihoz igyekeztem vissza az eső miatt. Tudván, hogy sem a Pen f, sem a Helios nem éppen vízálló de ennek ellenére körbefotóztam gyorsan. Gondoltam, pár cseppet ki kell bírniuk. Kibírták! Vintage objektívvel Oldtimer-t fotózni remek párosítás, így még több karaktert ad egy egyébként is feltűnő kinézetű járgánynak. Azt hiszem ez a páros nagyjából egykorú lehetett. Nem csoda, hogy jól meg is értették egymást.
Továbbra is azon fogok dolgozni, hogy a gyorsan tűnő pillanatokat képekbe zárjam és útravalóként magammal vigyem. Minden ami akkor bennem volt, emlékeztet rá ki voltam és milyen utat jártam be a jelenig. Mivel a képeink kódolt tükörképek a lelkünkben zajló dolgokról és ha figyelsz nem csak nézel, minden egyes alkalommal amikor lenyomod a gombot közelebb kerülsz magadhoz.
Neked is van egy jó Mikro Négyharmados rendszerrel készült fotód? Van hozzá egy izgalmas történeted? Mi szívesen megosztjuk! Küld el nekünk a technikai paraméterek megjelölésével a milcclub@olympusmintabolt.hu email címre.
Kazinci Zoltán
Igazán pazar gyűjtemény, gratulálok!